I love the nightlife, I wanna boogie
Tehát 25-én este bepótoltuk a Karácsony, szokás szerint az egyik török srác volt a házigazda, aki a mozit is szervezte. Jó sokan eljöttek, voltunk vagy 30-an. A húzás is elég jól sikerült, végül vettem egy bioszappant meg csokit a csajszinak, örült neki, én meg kaptam egy ehhez hasonló fej-nyakmelegítőt:
Ami azért jó, mert fel lehet húzni arcba és végre nem fog szétmozdulni a sálam, amikor bicajozás közben oldalra nézek otthon.
A buli is tök jól sikerült, talán hivatalosan is megvolt az Erasmusos szociális élmény, és bár anno a strandoláskor vagy kétszer ennyien voltunk, most jóval intenzívebb volt az élmény, tekintve, hogy egy 50 m2-es lakásba voltunk begyömöszölve. Volt rengeteg kaja, meg elég pia, többen a helyszínen főztek, ami azért jó, mert jó sok nemzet kajáját kipróbálhattam, például egy hagyományos cseh levest, ami alapvetően tejszínből, krumpliból és gombából áll, meg főtt tojást is raknak bele.
Aztán végül éjfélkor lefalcoltam, mert elég fáradt voltam, viszont hazafelé googlemaps-ból befényképezett térkép segítségével sétáltam, ami nagyon nagy élmény volt, mert így lehet igazán felfedezni a helyeket, így mire elértem az ismert csomóponthoz, már rájöttem, hogy ezen a környéken teljesen otthon tudom érezni magam. Érdekes, hogy abban az Isztambulban, ahol csúcsforgalomban órákig lépésben halad a forgalom, éjjelenként egy lélek sincs, ezen otthon nem lepődöm meg, de a jelek szerint itt valahogy csak a nagy számok törvénye miatt arra számítottam, hogy éjjel is lesz élet valamelyest. De nem bántam egyáltalán, sőt, nagyon barátságos arcát mutatta a városrész, ez eléggé az ázsiai oldal közepében van, egy eleinte viszonylag felső-, az enyémbe átérve egyre inkább alsó-középosztálybeli negyed. Az egészhez pedig egy enyhe 8-10 fokot kell elképzelni, szóval abszolút kényelmes városi túraidő volt.
Az egyik izgalmas momentum az volt, amikor az egyébként teljesen üres kisutcában 60-70-el húzott el egy kocsi, amin csak kicsit lepődtem meg, amin viszont nagyon, hogy rögtön utána hallok egy csattanást kb 200 méterrel odébb. A többi magától értetődik, a gép úgy csapódott be egy parkoló (gratula) autóba, hogy alágyűrte az első kerekét. Eddig nem nagyon voltam friss karambol helyszínen, szerencsére senki nem sérült meg. Nagyon viszketett a kezemben a fotóapparát, de nem volt pofám belefényképezni csórikáim kárába.
Persze hatalmas ez az Isztambul, de mostmár legalább egy jó részére azt mondhatom, hogy otthonosan mozgok benne.
Ezek voltunk mi Karácsonykor (én nem látszom, de bal hátul vagyok):
Az érdekesség kedvéért feliratoztam, hogy ki honnan jött, hogy látni lehessen a diverzitást:
Ami azért jó, mert fel lehet húzni arcba és végre nem fog szétmozdulni a sálam, amikor bicajozás közben oldalra nézek otthon.
A buli is tök jól sikerült, talán hivatalosan is megvolt az Erasmusos szociális élmény, és bár anno a strandoláskor vagy kétszer ennyien voltunk, most jóval intenzívebb volt az élmény, tekintve, hogy egy 50 m2-es lakásba voltunk begyömöszölve. Volt rengeteg kaja, meg elég pia, többen a helyszínen főztek, ami azért jó, mert jó sok nemzet kajáját kipróbálhattam, például egy hagyományos cseh levest, ami alapvetően tejszínből, krumpliból és gombából áll, meg főtt tojást is raknak bele.
Aztán végül éjfélkor lefalcoltam, mert elég fáradt voltam, viszont hazafelé googlemaps-ból befényképezett térkép segítségével sétáltam, ami nagyon nagy élmény volt, mert így lehet igazán felfedezni a helyeket, így mire elértem az ismert csomóponthoz, már rájöttem, hogy ezen a környéken teljesen otthon tudom érezni magam. Érdekes, hogy abban az Isztambulban, ahol csúcsforgalomban órákig lépésben halad a forgalom, éjjelenként egy lélek sincs, ezen otthon nem lepődöm meg, de a jelek szerint itt valahogy csak a nagy számok törvénye miatt arra számítottam, hogy éjjel is lesz élet valamelyest. De nem bántam egyáltalán, sőt, nagyon barátságos arcát mutatta a városrész, ez eléggé az ázsiai oldal közepében van, egy eleinte viszonylag felső-, az enyémbe átérve egyre inkább alsó-középosztálybeli negyed. Az egészhez pedig egy enyhe 8-10 fokot kell elképzelni, szóval abszolút kényelmes városi túraidő volt.
Az egyik izgalmas momentum az volt, amikor az egyébként teljesen üres kisutcában 60-70-el húzott el egy kocsi, amin csak kicsit lepődtem meg, amin viszont nagyon, hogy rögtön utána hallok egy csattanást kb 200 méterrel odébb. A többi magától értetődik, a gép úgy csapódott be egy parkoló (gratula) autóba, hogy alágyűrte az első kerekét. Eddig nem nagyon voltam friss karambol helyszínen, szerencsére senki nem sérült meg. Nagyon viszketett a kezemben a fotóapparát, de nem volt pofám belefényképezni csórikáim kárába.
Persze hatalmas ez az Isztambul, de mostmár legalább egy jó részére azt mondhatom, hogy otthonosan mozgok benne.
Ezek voltunk mi Karácsonykor (én nem látszom, de bal hátul vagyok):
Az érdekesség kedvéért feliratoztam, hogy ki honnan jött, hogy látni lehessen a diverzitást:
