Szesz és sziget

A rekordméretű bejegyzéshiányért leginkább a múlt hét eseménytelensége a felelős - a hétvégét regenerálódással töltöttem, ezenkívül egyhangú iskolai élet folyt. Hétfőn festettünk, az élvezetes, jövő órán elkezdünk kollázsolni. Kedden nem mentem be, mert nem volt kedvem makettezni, elkezdünk agyagozni, amihez nem volt kedvem/időm/pénzem/nyelvtudásom hozzávalókat venni. Szerdán benn voltam a viszonylag értelmetlen belsőépítészeten, aminek az előadász részein ugyan nem sokan profitálok, de egyszer talán tervezni is fogunk valamit. Csütörtökön viszont tervezés konzultáció volt, ami jó élmény volt, mert tudtunk haladni a konzulenssel és jó irányba is látszik haladni a tervem, ami motiváció a folytatáshoz. A projekt részletezésének itt nincs helye, de valami ilyesmin dolgozom, hátha érthető:

De valószínűleg nem, mindegy is. Érdekes egyébként, hogy egész más az itteni rutin a tervezés területén, a szoftverismeret a tapasztalataim alapján meglehetősen gyér, túlnyomórészt AutoCAD-et használnak, ArchiCAD-del sehol sem találkoztam. A dizájn részleg se nagy durranás, a jobbak kicsit értenek a Photoshophoz, meg néha szerkezeti modelleket csinálnak 3dsMax-szal, de ezen a téren kicsit elmaradottak. Hihetetlen nagy divat egyébként az Apple, mindenkinek Iphone-ja, Ipad-je, Apple gépe van. Pénteken ismét kihagytam egy fárasztó számítógépes órát, este viszont történt is valami: Dominikának, az egyik lengyel csajszinak a szűkebb körből szülinapja volt, így alkalmam volt belekóstolni az éjszakai életbe is. Sajnos túl sok részletre nem emlékszem, mert némileg több csokistejet ittam mint a házibuliban, mint a szórakozóhelyen, ahova táncolni mentünk, mint illendő, de azért sikerült épségben hazatalálnom. Az azért megmaradt, hogy kipróbáltam az ún. islak hamburgert, ami "nedves" hamburgert jelent, ezt burkolják a török fiatalok, ha merevrészeááá, akarom mondani, ha megfeküdte a gyomrukat a csokistej, vagy az eperszörp az éjszakai zsúrok között.

Ez lényegében darálthús buciban, jó tocsogó zsírosan fogyasztva, hogy felszívja a metilt, ha kell. Olyankor jól is esik.
Másnap megint kipróbáltam a lahmacunt, amit már talán korábban leírtam, de ez a pizzánál vékonyabb, szintén vékony réteg fűszerezett darálthússal töltött tészta, benne plusz salátával, ami a képen nem szerepel. Annyira nem nagy szám, annál is inkább, mert sok helyen, ahol nagyon olcsó, gyakran kevernek bele a csirke mellett egyéb, nem firtatandó eredetű húsárut is. Van, akinél ételmérgezést okoz, nekem nincs panaszom.
Ezenfelül ettem bureket, ami hasonló az otthonihoz, csak nem pite formájú, hanem kígyószerűen összehengergetik. A kajaképek újfent nem saját készítésűek, sajnos rendre elfelejtem megörökíteni a tápot, ezért  megint a netről halásztam őket, de szavamra, hűen tükrözik a valóságot.

Ami a buli utáni (mindkét értelemben vett) másnapot még illeti, leginkább regenerálódással töltöttem, valamint voltunk páran az Isztambul mellett fekvő szigetcsoport egyikén, a Prince's Island, azaz Herceg Sziget, vagy Hercegek Szigete, vagy nem tudom, hogy fordítják. Ezek nagyon helyes, kis szigetecskék, amiken még autós közlekedés sincs, turistacsalogatóként lovaskocsival lehet bejárni. Isztambulban először ettem fagyit, mert általában elég drága, más volt, mint az otthoni, de elég finom. Gépet nem vittem, de annyira hihetetlenül nem volt látványos (Kappadókia után semmi sem az), csak mondjuk szép volt, ahogy lehetett látni Isztambul ázsiai oldalát a köd ellenére is. Mivel sajnos egyre korábban sötétedik, pár óra séta után jöttünk haza.
A hétfő-kedd szerencsére ünnepnap, ezért van időm pihenni, dolgozni, punnyadni. Holnap lesz egy tűzijáték, amit valószínűleg megnézünk a környékről pár baráttal, de ettől eltekintve csend van és nyugalom. Az idő egyre szarabb, gondolom, otthon is, napközben még süt a nap, de éjszaka már nem, emiatt nagyon hideg van. A lakásban is minden oké. Ja, és találtam egy boltot, ahol csak 8 TL a baklava kilója, úgyhogy legjobb lesz, ha kereskedelmi tételben kezdek inzulint beszerezni.

Az egyik útitárstól kértem még kappadókiai képeket, amiken én is rajta vagyok:

Ez a néni pont akkor reggel járt arra szőlőt szedni, amikor mi is épp ott aludtunk. Nagyon aranyos volt, ezért segítettem neki kimászni a völgyből.

Azóta megborotválkoztam.

Valamint íme egy kis ízelítő azoknak, akik egy kis török filmiparra vágynak:
https://www.youtube.com/watch?v=QcL6tyOaMuQ