Alkohol és abrak, de egyébként nincs sok újság

Na a héten kivételesen történt is valami, pénteken voltunk piálni néhányan, méghozzá az ÉN szervezésemben. Mondjuk az csak annyiból állt, hogy csináltam egy Facebook eventet és meghívtam az embereket, amin inkább agyaltam, az a hely kiválasztása volt, mert hát annyira azért nem ismerem az itteni kocsmákat, lévén, hogy drága a szesz. Szerencsére tudtak ajánlani egy helyet, ami elég jónak is bizonyult, és az ittlétem alatt először volt alkalmam kipróbálni szakszerű helyen is a vízipipát. Jól sikerült az este, bár esténként már egyre hidegebb van, és még az eső is eleredt, ezért (szintén először) taxiztunk hazáig, ami szerencsére, mint kiderült, itt egyáltalán nem drága. Volt alkalmam találkozni Husseyinnel is, na persze nem szellemidézést kell elképzelni, hanem arról a srácról van szó, aki még anno négy éve vendéglátott minket Couchsurfinggel idekinn. Klassz volt, érdekes, hogy hogy visszajönnek benyomások olyan emberrel kapcsolatban is, akit annyira mélyen mondjuk nem ismertem meg.

Ezenfelül több kaját is kipróbáltam, például sokszor láttam már rizses-standokat, ahol simán csicseriborsós rizst lehet kapni csirke-nyesedékkel, pont olyan egyszerű, mint ahogy hangzik, legfeljebb borsot csapnak rá, vagy ketchup/majonéz tetszés szerint, és marha olcsó, 3 TL-ért vesztegetik, és nagyon jól tud jönni, mert nagyon bejön az itteni rizs. Amit még szoktunk, az a kagyló, amit szinte mindenhol árulnak, általában két méretben, de helytől függően eltérő árban, eddig 30/50 kuruştól 75kş/1TL-ig terjedtek az árak, ezt úgy szokták, hogy egy ilyen kagyló kb. 8 cm, valahol preparálják előtte, szétszedik és raknak bele fűszeres rizst is, aztán helyben meglocsolják citrommal, szóval az ember, ha úton van, csak megáll, és folyamatosan adogatják neki, mert egy darab mondjuk egy nagyobb falat, a helyiek állítólag 20-30-at is megesznek egyszerre, én 4-nél nem szoktam többet, de csak a lóvé miatt, mert belefér az emberbe, igaz, hogy elég laktató. Meg ami még nagy előny idekinn, hogy, ahogy már írtam, nem tekintik a csirkét teljes értékű húsnak, ezért olcsóbb (igaz ugyan, hogy kicsivel gyatrább is, mint az otthoni), a minap 5 TL-ért vettem egy egész madarat, grillezett formában. Bevallom, egészben bepusziltam (mondjuk nem volt olyan nagy).

Ezenkívül minden megy tovább a szokásos jelleggel, olyannyira, hogy kialakult egy heti rutin, amit már kezdek is unni:
Hétfő: 9(gyarkorlatilag inkább 10)-től suli, 5-ig, hazafelé piac, esetleg kajavásárlás. Esti program, ekkorra eléggé elfáradok, plusz hideg is van, plusz sötét is van, plusz hétfő is van, úgyhogy senki nem csinál semmit, plusz eléggé kieső helyen lakom a városhoz képest, így nem szokott nagy kedvem lenni tömegközlekedni ilyenkor már.
Kedd: 9-től lenne suli, de az első órára már nem nagyon járok be, így 1-től suli, délelőtt meg van idő főzni/melózni/aludni. 6-kor haza, esti program: ld. hétfő.
Szerda: 9-10-től suli, de ennek szerencsére korán vége, viszont mégsem teljesen üres a nap, mert 4-től 5-ig van még egy órám, ami kicsit keresztbevágja a napot, ezért nincs idő annyira nagy programot csinálni, esti program, na ez az, amikor van idő néha csinálni valamit, de ekkor se mindig, mert ld. hétfő.
Csütörtök: Ez már szerencsésebb, mert elég 9-5-ig bezárólag valamikor bemenni és lekonzultálni, szóval van idő összepakolni a dolgokat, ezért itt már a délután is játszik, annál is inkább, mert a:
Péntek az, ahol lenne egy órám, de azt hiszem, abból inkább megbukom, mert megtehetem, így ez üres. Ezért, ekkor szokott lenni alkalom császkálni, az ismerős helyek továbbra is érdekesek, ha van alkalom és társaság, újakat is látogatunk, dehát úgyis mindről tudtok. Gondolhatnátok, hogy ugyan mi a ráknak járok be ennyit suliba, ha már egyszer Erasmus, de a tény az, hogy minimum 4 tantárgynak sikerülnie kéne, mert hát kell az a minimum krenya, amit pedig el lehet, azt már szerintem jócskán elhiányoztam.
Még 1-2 hét, és vége a szorgalmi időszaknak, Karácsony tájéka alatt, ha minden igaz, talán lesz még alkalmam egy utolsó kirándulásra. Mármint csak Törökországban utolsó.

Még anno, miután visszajöttem, levágtam a levesszűrőmet, a kisérletezőbbik énem pedig megint kipróbáltatott velem pár kihagyhatatlan állomást:

A Lenin (avagy "Jesse, we need to cook")


A d'Artagnan


És a Magnum (avagy "Pszt - hé, kisfiú, akarsz játszani a bácsi furgonjában?")


Ha lenyesem a borostát is, talán jobban átjön, de ez van.